Szorongásról és a pánikbetegségről

Ugye nálam a szorongás általános iskolában kezdődött.Rettegtem órák előtt,romlottak a jegyeim stb...
Emlékszem az első pánikrohamomra totális halál érzetem volt,rettegtem hogy meg fogok halni borzasztó volt,még talán hánytam is nem igazán emlékszem rá.Aztán egyre több lett.Sokszor nem mertem kilépni a házból,a tömegközlekedést sem bírtam már.Mai napig nem bírok felülni a buszra se a vonatra,de hála isten már terápia alatt állok. Gyógyszer fobiam is lett, ami azt jelenti hogy egy szimpla fejfájás csillapítót nem merek bevenni sőt meg vitaminokat se. Nevetséges mi? ???? Az alkohollal is leálltam mert csak rosszabb lett tőle és volt hogy úgy is rám jött a pánikroham.Alkohol és gyógyszer függő is voltam ,most meg már egyiket se merem csinálni.Jajj az állandó rossz közérzetről ne is beszéljünk,elviselhetetlen.Meg keseríti az életemet.Sokan bántottak azzal hogy miért nem megyek el dolgozni, hat ezért. Sok időbe telt az is hogy rájöjjek hogy még is mi a bajom,mitől vagyok állandóan rosszúl, persze egyből mindig csak a rosszra gondoltam,hogy pl rákos vagyok stb...aztán teltek múltak az évek és utána olvastam.Régen azt se tudtam hogy létezik ilyen betegség,és hát rájöttem hogy ez pánikroham.Minden este szorongva sírva aludtam el. 10 évet így éltem le,gyógyszerek és segítség nélkül,de sajnos így nem lehet élni ezért kerestem segítséget.Biztos van olyan aki azt kérdezi magában hogy miért nem kértem előbb segítséget?! Hat akkor javaslom azoknak az embereknek hogy érdeklődjék meg vagy Google-zanak rá hogy milyen ára van egy hosszas terápiának.Nem vagyunk sajnos milliomosok,mondjuk szegények se, de sajnos nem volt rá keret. Most viszont kaptam segítséget anyagilag egyik nagyon kedves rokonomtól ,aki látja rajtam hogy szenvedek.Folyt.köv