Segítséget kertem.!

Sziasztok!
A történetemet szeretném leírni,elmesélni nektek.
Mindig is tudtam hogy valami nincs rendben velem,talán egy ideig nem is akartam tudomást venni róla,aztán sajnos egyre csak rosszabb lett.
Kezdem az elején.: Általános iskolában kezdődött szorongással,sokat romlottak a jegyeim,a koncentráció képességem a 0-án volt,nem érdekelt semmi, nem foglalkoztam a tanulással,rengeteget hiányoztam az iskolából mert rosszul éreztem magam,de sajnos ezt senki nem érette meg, talán én is csak most kezdtem rájönni hogy miért volt mindez.Aztan elkerültem középiskolába ott rosszabb lett a dolog.Elkezdtem lógni az iskolából,elkezdtem alkoholt inni,meg buktam,el kellett mennem magántanulónak,utána el telt egy kis idő és újra jelentkeztem,szerencsére felvettek.A tanulmányi eredményein akkor se voltak a legjobbak a koncentráció zavar miatt,de szerencsére el tudtam végezni az iskolát.Aztán kikerültem az iskolából elkezdtem egyre többet inni,volt hogy mindennap. Rengeteget jártam buliba is,sok olyan dolgot tettem amit mai napig bánok,az emberek megbélyegezték amilyen életet éltem,csak azt nemtudták hogy belül szenvedtem és azért ittam annyit hogy a szorongásomat kicsit oldja.Aztán egy idő után lett egy barátom aki sajnos még jobban lehúzott.Nappal aludtunk, éjjel fent voltunk és még sorolhatnám.Megtörtént a szakítás amiután előjött a depresszió és egyre több pánik rohamom volt.Tovább léptem,de a depresszió még mai napig nem múlt el, ennek lassan már több mint 3 éve.Talán 1 évre rá találkoztam egy fiúval aki többre sarkal,aki ezekkel a gondokkal is elvisel engem,mert tudni kell hogy nem csak nekem szörnyű ezzel a betegséggel együtt élnem,hanem a szeretteimnek is.Mintha tényleg a sors akarta volna hogy az utamba kerüljön, én ezek után hiszek a sorsban,mert akkor jött amikor a legnagyobb szükségem volt valakire aki segít talpra állni,aki szeret a hibáimmal együtt is és meglátja bennem a jó tulajdonságokat.Ő és a családja voltak ,és vannak nekem az egyetlen emberek akik mellettem álltak.Sajnos azok akik nem élték át ezt a betegséget azoknak fogalmuk sincs mit él át az ember,és épp ezért nem hibáztatok senkit amiért nem voltak mellettem.
Folyt.köv